Az írás elején beillesztem feleségem, Bereczki-Budai Zsuzsi írását az ő megéléséről, után kiegészítem a saját gondolataimmal.

„Kislányként nem szerettem a Húsvét ünnepét. Szinte még most is érzem, ahogy az ötödik rokon is úgy önti a fejemre a büdös kölnit, hogy csurog le a halántékomon, és bele a fülembe. És emlékszem a délutáni fejfájásra, amikor a sok pacsulitól már szinte bódultan vártam, hogy vége legyen a napnak. Akkor még ettem húst, tehát a sonka tormával és tojással, na, az tudta valamelyest csökkenteni a szenvedéseimet.

Később anyukámmal elbújtunk a vendégek elől, ott kucorogtunk az ablak alatt, megmozdulni sem mertünk, nehogy meghallják, hogy otthon vagyunk.

Mióta a férjem van mellettem, egy új hagyomány is beköszöntött az életembe. Egy újfajta locsolási mód. Ezt nagyon szeretem, sőt, várom minden évben.

De tegyünk egy kis kitérőt előbb, szóval vissza a múltba:
50-100 évvel ezelőtt, még hazánkban is élt az a népszokás (szerencsére néhol még ma is), hogy a falubéli leányokat a legények egy nagy vödör víz elé cipelték, hogy aztán tetőtől talpig nyakon öntsék őket. Volt a szüleimnek egy Korniss Péter fotóalbuma, és ebben mindig nagy örömmel nézegettem az erről szóló képeket gyerekként, gyönyörűnek és viccesnek találtam ezt a hagyományt. A lányok tényleg bőrig áztak, az így kapott vízáldás az egész testüket érintette, az összes csakrájukat megtisztította, felfrissítette.

Fontos hogy vízzel locsoltak! Vízzel, ami semleges rezgésű, ezért bármivel feltölthető, tiszta, oldja a negatívat, és tud helyet adni a pozitívnak. Volt, ahol a sámánok, táltosok, gyógyítók, valamilyen módon, de magasabb rezgésűvé tették, megáldották, megszentelték a vizet, és ahogy tavasszal megújul a természet, és az anyaföld az esővel, ezzel az áldott vízzel újult a női szervezet is. Tehát ez a tiszta rezgés beindította, tisztította a csakrákat, termékennyé tette, megújította a nőt. És nem mindig „zöld erdőben jártam” versikével kísérték ezt a szertartást, hanem áldó szövegeket recitáltak locsolás közben, hogy még erősebbé tegyék a gyógyítást.

És ne felejtsük el egy másik rétegét sem ennek a szokásnak. A víz az érzelmeket képviseli. A nő pedig a férfi érzelmeitől tud virágozni. A férfi meglocsolja, mint szimbolikusan a magjával, és a nő cserébe tojást, megtermékenyített petesejtet ad neki ajándékba. Itt indul minden, ez a természet első ciklusa, a foganás, a születés, a tavasz.

Ezért a férjem minden évben megáldja a vizet. (És itt szeretnék szót ejteni arról, hogy áldani, nem ám csak a pap tud. Bárki képes rá.) Az áldás valójában a tiszta minőségünk által, magasabb rezgéssel felruházása valaminek. Ezzel a vízzel locsolja tehát végig a férjem a csakráimat, elölről és hátulról is, és közben magában mormolva áldással erősíti a folyamatot.
Ahogy a teremtő energia virágba bontja tavasszal a világot, kettősségünkben, a férfi energia ekképp virágoztatja fel a női minőségeinket. Virágozzék hát minden nő!”
/ Bereczki-Budai Zsuzsi

Szóval amit az említett férjként hozzátennék az Uraknak:

Olyan darabosak tudunk lenni, olyan szűken tudjuk mérni az érzelmek kifejezését a párunk felé, pedig ha jól szeretjük a nőt, ő maga lesz a virágzás, a színek, a tavasz a mi lelkünknek is.
Jó látni, ahogy csillogás költözik a szemébe, kivirul, és bár apróság ez a vízzel hintés, mégis olyan sokat tudunk adni ezzel. És hadd gyógyuljon, hadd tisztuljon, újuljon meg!

A világ szerintem félreérti, és a nőkhöz sorolja a szépérzéket, pedig szerintem pont fordítva van. Ha valóban hozzájuk tartozna, nem biztos, hogy velünk kezdenének. De ők könnyebben a felszín mögé látnak, ahogy a szív lát. Ha mi tudunk szívből megnyilvánulni, cserébe ők viszont kivirágoznak azzá a belőlük fakadó szépséggé, ami viszont minden korban elbűvölte a férfiakat, és széppé tette a világunkat, az otthonainkat, az életünket. Jól van ez összerakva.

Ha a párunkat vagy egy nekünk tetsző lányt locsolunk, érdemes érteni nyelvünket is: a locsolás mindig is az udvarlás, flörtölés része és egyik legerősebb megnyilvánulása volt. A flört szó a francia fleur, virág szóból ered, jelentése könnyed, játékos udvarlás, virágszirmok ejtésével = könnyed semmiségekről beszélve, évődve. Szóval ilyenkor játékosan szirmokat adunk, hogy virágba boruljon a Nő, megnyíljanak szíve és öle szirmai.

De persze nem csak a flört része: A férfi akkor működik jól, éretten, ha a mellette lévő nők ki tudnak bontakozni tiszta, ragyogó önmagukká. A férfi minőségünk ezzel a locsolással, így (is) gyógyítja a nőit, vállal felelősséget szebbik részünk kivirágzásáért. Ha tehát édesanyánkat, rokonainkat, barátnőket, kollégákat, lányainkat locsoljuk, tudunk nekik így is adni, tenni értük, nagyon jó érzés, ha értjük, hogy mi is történik.

Kérlek ne büntesd a nőket kölnivel! Tiszteld a nőt, végre csináljuk ezt is méltón – használj vizet, és ne az alkoholért, sonkáért, tojásért, pénzért, hanem a nőért locsolkodj!

Csak két rövid mondatban, mielőtt valaki belemászik az üzenetbe: nem, a húsvét az nem (csak) keresztény ünnep, jóval régebbi, és a megújulásról, a tavaszi újjászületés ünnepléséről szólt mindig is. És áldani mindenki tud!, nem csak a pap, pont az az ördögi, ha egy pap vagy egyház mást állít.

Az áldásról: sokféleképpen lehet megáldani a vizet (ahogy az ételt vagy bármi egyebet is). A lényeg: tiszta szándékból, szívből jöjjön, legyen benne a jókívánság, lényünk jobbik részének áldása.

Lehet mantrákat ismételni közben, ha ismersz ilyet – a szívszútra kifejezetten jó erre. Ha nem ismersz ilyet, egyszerűen csak fogalmazz így pl.:

A víz áldása:
Legyen áldott ez a víz,
Szívem minden szeretetével,
Jókívánságával, erejével,
Gyógyítson, tisztítson és fiatalítson meg,
Hozzon tavaszt xy lényének!
Kezemben lévő víz,
Teremtő erőmmel megáldalak!

A hölgyre mondott áldás – miközben vagy mielőtt a csakrákat hintjük:
Ragyogjon Rád az ég éltetőn,
Nyíljon ki lényedben a tavasz,
Legyél tiszta, egészséges és boldog
Kerüljön el minden panasz,
Engedd kérlek, hogy így vigyázzalak
Teremtő erőmmel és áldott vízzel megáldalak!
A férfi igaz útja a nőt tisztelni és csodálni,
Mond kérlek, szabad-e locsolni?

Hintsd végig a csakráit, elöl-hátul, és gyönyörködj az életben, ami kivirágzik a lényében.

Aztán menjen ruhát cserélni, ne kapjon tüdőgyulladást 🙂
Jó locsolást Urak!
Hölgyek, ti pedig fogadjátok jó szívvel, ragyogjatok egészségben magatoknak és nekünk is!

Budai Gergely