Hogy észrevedd, nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, hanem hogy közben mi történik az emberségeddel, mások és önmagad szabadságának tiszteletével, az élethez, másokhoz és önmagadhoz való hozzáállásoddal.
A békéddel, a gerinceddel, méltóságoddal, és azzal a lénnyel, aki tud szeretni, és nem akar bántani. Mindegy mennyire fél épp. Mennyire hiszi azt, hogy így vagy úgy helyes, és így vagy úgy kellene mindenkinek gondolkodni és viselkedni. Találjunk vissza, nyújtom a kezemet feléd!
De ez nem csak szimpla gesztus. Kérek valamit érte!
Ha elfogadod, akkor kérlek légy partner abban, hogy több maszkot/lezárást/oltást stb. erőszakoló vagy maszk/lezárás/oltás stb. ellen erőszakosan fellépő, másokat lehülyéző, minősítő cikket, posztot nem teszel ki!
A szabad vélemény nyilvánítás helyén van, de akkor engedd meg másnak is! Írj, posztolj, ha gondolod, modd el bátran az érveidet! De kérlek úgy tedd, hogy abban vedd figyelembe: még ha meggyőződésesen hiszed is, hogy neked van igazad, mégis: lehet másnak más véleménye. És emögött, bármennyire nem látod esetleg épp át: érvek vannak. Amit ő épp el tud fogadni. Ami neki az eddigi tapasztalatai, háttere, neveletetése alapján egyfajta megértésben és világlátásban áll össze. Pont! ahogy te a saját nézeteidnél is ekképp.
Nincs különbség.
Nem, nincs.
Az, hogy gonosznak gondoljuk a másikat: projekció, nem valóság. Az, hogy ostobának: van amiben mi vagyunk elveszettebbek másnál, van, ahol még nekünk nem állt össze érett megértés. Nem értéktelenebb a másik, ezt csak a bennünk lévő önvédő pszichés mechanizmusaink hitetik el, mert így tudjuk valahogy elhinni jobban, hogy mi értékesek vagyunk.
Vagy azért küzd valaki, mert fél a felelőtlen működések esetleges (!) következményeitől, esetleg szándékos rosszakarástól – vagy azért, mert nem látja indokoltnak az intézkedéseket, vagy épp a szabadságát félti vagy a gazdasági, társadalmi vagy épp pszichés hatások sokkal keményebb következményeit látja a helyzetben. Vagy csak szimplán neki is vannak érvei a … mellett/ellen.
Ha kicsit figyelsz, fel fog tűnni, hogy nem rosszat akar senki, csak másképp látják ugyanazt.
Mindenhol érvek vannak, ahogy nálad is. Mindenhol félelem van a háttérben, kétségbeesés, hogy ha mások nem úgy cselekednek/gondolkodnak, ahogy mi szeretnénk, abból baj lesz.
Nem: baj van, már nagy. A legfontosabbat, magunkat veszítjük el ebben. És nem, nem fontosabb ennél az élet.
Ezért küzdöttek sokan – és akár adták az életüket érte!! – az emberi történelem során, hogy ne a szimpla életben maradás legyen a legfőbb érték, hanem a társadalmaink és egyéneink eljussanak oda, ahol az ember kilép az állatvilágból, és akkor is ember marad, ha krízishelyzetbe kerül.
A vélemény szabadságáért mennyit, de mennyit küzdöttek őseink. És hány borzalom született már abból, hogy egyes csoportok azt gondolták, teljes hittel, hogy nekik van igazuk, és ezért joguk van másokat korlátozni, bántani.. Nem gyanús a hasonlóság
Voltaire hozzáállása, működésének egyik fő vezérfonala ez volt (a mondat nem tőle származik, hanem E.B. Hall-tól):
“Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de az életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.”
Nem most volt ez, vajon megtanultuk azóta?
Gyere, kérlek fogjuk meg egymás kezét (akkor is bátran, ha nem értesz egyet velem), tedd ki ezt a posztot, amivel vállalod a békét a háborgás felett, egymás és önmagunk, emberi értékeink tiszteletét a félelem felett! De ez csak akkor működik, ha utána tartod is magad hozzá. Egyetlen igazi tanítás létezik: a példamutatás.
“Legnagyobb cél pedig,
Itt, e földi létben,
Embernek lenni mindég,
Minden körülményben.”
/ Arany János
